Rejtő Jenő – Az alkotás ára: kávé, cigaretta és Aktedron

A termékeny író

Ki volt Rejtő Jenő? Ha egyetlen mondattal kellene jellemezni: a pesti aszfalt lovagja, aki megtanította a magyarokat nevetve izgulni. Rejtő (vagy ahogy sokan ismerték: P. Howard) nem egyszerűen író volt, hanem egy jelenség. Rövid, mindössze 37 évig tartó élete során olyan elképesztő mennyiségű ponyvát, kabarétréfát és operettet ontott magából, amihez másnak három élet is kevés lenne. De ez a döbbenetes tempó nem a semmiből jött – komoly „üzemanyag” hajtotta a gépezetet.

Rejtő Jenő portré, ami Berlinben készült.

Forrás: Internet

Az alkotói módszer – a „szentháromság”

Rejtő nem hitt a múzsa homlokon csókolásában; ő a munkában hitt, amit kőkemény fizikai teljesítményként kezelt. Az alkotói folyamata három tartóoszlopon állt:

Dohányzás: A cigaretta nála nem kiegészítő volt, hanem létszükséglet. A füstfelhő, amelyben alkotott, akár otthon vagy a Japán kávéházban, szinte elválaszthatatlan volt a történetei papírra vetésétől.

Forrás: dohanymuzeum.hu

Kávé: A napi „üzemanyag”, amely nagy mennyiségben folyt le a torkán a Japán kávéház asztalánál.

Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Aktedron: A titkos összetevő, a kor legális doppingja, amely lehetővé tette, hogy az agya ne kapcsoljon ki akkor sem, amikor a teste már rég feladta volna.

Aktedron. A kor legális doppingszere, amit gyógyszertárban lehetett kapni.

Az Aktedron – amikor a patika adta a lendületet

A XX. század első felében az Aktedron nem számított sem különlegesnek, sem tiltottnak. A gyógyszertárakban szabadon, recept nélkül lehetett hozzájutni, és sokan egyszerűen csak egy hatékony élénkítőként tekintettek rá – olyannak, mint ma egy bivalyerős kávé. Pedig a hatóanyaga amfetamin volt.

Aktedron reklám. Sok újságban hírdették.

Forrás: Arcanum

Az értelmiségi körökben, újságírók és írók között kifejezetten elterjedt volt a használata. A szoros határidők, az éjszakába nyúló munkák és az állandó alkotói kényszer természetes velejárójának tekintették a „gyógyszeres” segítséget. Rejtő sem volt kivétel: a szer segítségével órákon át képes volt fókuszáltan dolgozni, miközben a cigarettafüstös levegőben a szavak szinte maguktól folytak a papírra.

1937-ben, a 8 Órai jságban megjelent cikk, az Aktedron jótékony hatásairól.

Forrás: Arcanum, 1937. 8 Órai Újság

Mai szemmel nézve persze egészen másképp látjuk: az amfetamin rövid távon valóban fokozza az éberséget, hosszú távon azonban felőrli az idegrendszert és a szívet. Rejtő törékeny egészsége részben ennek a mesterséges hajszának köszönhetően indult romlásnak.

Az ár, amit fizetett

Rejtő Jenő zsenialitása vitathatatlan, de ez a zsenialitás egyfajta öngyilkos vágtában égett el. A dohányzás, a mértéktelen kávézás és az „Aktedron-kúrák” okozta kimerültség miatt idegrendszere többször is összeomlott. 1939-től többször tartózkodott a Siesta Szanatóriumban, ahová dr. Benedek László ideggyógyász utalta be. Valószínűleg bipoláris mániában szenvedett. (Forrás:Wikipédia)

Forrás: Wikipédia

Zseni volt? Kétségtelenül. De egyben egy esendő ember is, aki mindent feláldozott azért, hogy mi ma is jókat derülhessünk Piszkos Fred vagy Fülig Jimmy kalandjain. Az ő története emlékeztet minket: a halhatatlan sorok mögött gyakran egy nagyon is hús-vér, törékeny ember állt, aki a saját élete árán vásárolta meg nekünk az örökkévalóságot.

NT

Discover more from Rejtő Világa

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading