Azt mondják, a név kötelez. Rejtő Jenő a magyar irodalom fenegyereke úgy zongorázott az álneveken, mintha egy jól irányzott fülessel akarná összezavarni a kritikusait és elkápráztatni a rajongóit. Reich Jenőtől P. Howardig hosszú volt az út, és minden állomáson maradt egy-egy különös névjegy.
A gyökerek: Reich Jenő
Az író 1905. március 29-én született Budapesten, eredetileg Reich Jenő néven. Bár később országos hírnévre tett szert, ezt a születési nevét hivatalosan soha nem magyarosította. Érdekes módon a testvérei is csak a világháború után vették fel, Lajos az Egri Lajos és Gyula a dr. Révai Gyula neveket.
Jenő középen látható
A „Rejtő” vezetéknév először 1924-ben, a Rákosi Szidi színiiskola, Az ibolya című vizsgadarabjában tűnt fel a Színházi Élet hetilapban.
Forrás: Arcanum
A színészettel hamarosan felhagyott. Rejtő Jenő néven az első nyomtatásban megjelent írása 1928-ban a Fizetni! című novellája volt, ami az Ujság című napilapban jelent meg.
Forrás: Arcanum
A legismertebb maszk: P. Howard
A közönség zöme a mai napig P. Howarddal azonosítja a szerzőt, hiszen ezen a néven alkotta meg halhatatlan légiós regényeit. Az első P. Howard néven, 1936-ban megjelent regénye: A pokol zsoldosai volt. Ezt követték az olyan ma már kultikus művek, mint a Piszkos Fred, a kapitány, A négy vadmacska vagy a Vesztegzár a Grand Hotelban – mind egy-egy jellegzetes figurával, amelyek az olvasók szívébe égtek.
Az angolos hangzás nem véletlen: a Nova kiadó ragaszkodott hozzá, mivel a harmincas években a hazai közönség szívesebben vásárolta a „külföldi” kalandregényeket. A megtévesztés olyan jól sikerült, hogy sokan meg voltak győződve róla: Howard egy létező angol úriember, Rejtő pedig csupán a műveinek hűséges fordítója, ahogy a könyvek belső oldalain is látható. Az általa fordított négy regényben, Rejtő Jenő néven szerepel immár valódi fordítóként.
A vadnyugati hős: Gibson Lavery
Amikor Rejtő a vadnyugat világába kalandozott, újabb nevet öltött: ez volt Gibson Lavery. Míg P. Howard a humoros, groteszk vonalat képviselte, Lavery neve alatt komolyabb hangvételű, klasszikus kalandokat jelentetett meg. Összesen ötöt. Kezdetben csak szimplán „Lavery” -ként szignózta ezeket az írásokat, és csak később vált teljessé a név a „Gibson” előtaggal.
A kényszerű névtelenség és a tragikus lelepleződés
Az 1938-tól életbe lépő zsidótörvények miatt Rejtő sorsa sötét fordulatot vett: származása miatt neve nem szerepelhetett többé a színházi plakátokon. Ebben az időszakban úgynevezett „négerként”, vagyis társszerzőként dolgozott a háttérben, azaz más szerzők nevei alatt jelenhettek meg az írásai.
A leleplezése végül tragédiába torkollt. 1942-ben egy szélsőjobboldali lap, az Egyedül Vagyunk, gúnyos cikkben kürtölte világgá, hogy „Mr. Howard néhány hete hagyta el az egyik ideggyógyintézetet s civilben Rejtő Jenőnek hívják. Ha pedig tovább kutatsz, kiderítheted, hogy nem is Rejtő Jenő az igazi neve, hanem Reich Lajos.” A cikk szerzője így, helytelenül írta a nevét. Ez a cikk közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy napokon belül megkapta a SAS – Sürgős Azonnal Siess – behívóját munkaszolgálatra, ahonnan sajnos már soha nem tért vissza.
Forrás: Arcanum
A maszkok öröksége
Rejtő Jenő – vagy ahogy a világ ismerte: P. Howard – egész életét álarcok mögé rejtette. Először azért, mert ez volt a játék szabálya; aztán azért, mert a neve veszélyessé vált. Az álnevei ma is élnek: a könyvesboltok polcain, a régi viccek között, az olvasói szívekben. Ő maga 1943-ban, a Don-kanyar közelében, névtelenül halt meg – de a maszkjai örökké megmaradtak.
Forrás: Internet
NT