Ha felidézzük Rejtő Jenő felejthetetlen figuráit – legyen szó a kikötői csehók homályában merengő tengerészekről, az idegenlégió sivatagi erődjeiben szolgáló legionáriusokról vagy a budapesti kávéházak mélyén kéziratokat körmölő írókról –, szinte látjuk magunk előtt a felszálló kék füstöt. Rejtő hősei sodorják, szívják, elnyomják vagy épp flegmán a szájuk sarkában tartják a cigarettát.
De hogyan jutott el a világ odáig, hogy a füstölés a 20. század első felének elengedhetetlen kiegészítőjévé és státuszszimbólumává váljon? Tekintsük át a dohányzás történetét!
A pipától a szivarig: A kezdetek Európában
Európában a dohányzás Amerika felfedezése után, a 16. században jelent meg.
Pipázás: Az 1500-as évek elejétől terjedt el, amikor a dohányt főként agyag- vagy fapipákban szívták. A század második felére már az egész kontinensen ismert szokássá vált.
Agyagpipa
Forrás: pipaclub.hu
Szivarozás: A 17–18. században bukkant fel, és főleg Spanyolországból, valamint a Karib-térség felől szerzett óriási népszerűséget a 18–19. századra.
A cigaretta előzményei is megjelentek már a 18. században: ha nem volt kéznél pipa, a dohánymorzsalékot papírba csavarták. Ez azonban sokáig csupán a szegényebb rétegek kényszermegoldása volt, és távolról sem számított önálló dohányzási kultúrának.
A 19. századi cigaretta-robbanás: Miért épp ekkor?
A cigaretta 19. századi hirtelen térhódításához három döntő tényező kellett:
- Finomabb feldolgozás: A durvább pipadohány helyett finomra vágott dohányt kezdtek használni, amit könnyen papírba lehetett sodorni.
- Gépi tömegtermelés: Az 1880-as években az amerikai James Bonsack feltalálta a cigarettagyártó gépet. A korábbi kézi sodrást felváltó gépesítés olcsóvá és óriási mennyiségben elérhetővé tette a cigarettát.
- A felgyorsult városi élet: Egy pipa vagy szivar elszívása hosszú, rituális folyamat volt. A cigaretta viszont 3-5 perc alatt elfogyott – pont belefért egy gyári munkaszünetbe, egy kávéházi beszélgetésbe vagy egy járőrözés közbeni pihenőbe.
A katonák és a nők szerepe a terjedésben
A frontok füstje: A krími háborúban (1853–1856) a brit és francia katonák az oszmán/török dohányzási szokásokkal találkozva szerették meg a cigarettát. Az I. világháborúban pedig már a fejadag része lett: a fronton a cigaretta jelentette a rövid pihenőt, a bajtársi összetartozást és a stresszoldást.
A női emancipáció szimbóluma: A 19. században a nyilvános dohányzás kizárólag férfiprivilégium volt. Az 1920-as években azonban – különösen Edward Bernays híres amerikai reklámkampányának köszönhetően, amely a cigarettát a „szabadság fáklyájaként” hirdette – a cigaretta a modern, független nő és a női egyenjogúság jelképévé vált Európában is.
Így vált a cigaretta alig pár évtized alatt férfias katonai szokásból → városi munkásszokássá → elegáns társadalmi kellékké → végül tömegfogyasztási cikké.
Egyiptomi luxus és a francia légiósok Caporalja
Rejtő regényeiben gyakran találkozunk különleges kifejezésekkel és cigarettatípusokkal.
Az „Egyiptomi cigaretta”
Az 1935–1940 körüli Európában az „egyiptomi cigaretta” nem feltétlenül azt jelentette, hogy a termék Egyiptomból származott, hanem egy minőségi és stílusbeli védjegyet jelölt.
Alexandria híres görög és örmény gyártódinasztiái finomra vágott, keleti (török) dohányból készítettek aromás, könnyebb füstű cigarettákat. Az egyiptomi elnevezés a korabeli világban egyet jelentett az egzotikus, keleti luxussal.
A „Caporal”
A francia caporal eredetileg egy erőteljes, sötét, durvább vágású dohányfajtát jelentett, amelyet cigarettába sodorva vagy pipában szívtak. Franciaországban konkrét márkák is viselték ezt a nevet. Ha egy Rejtő-hős caporalt szívott, az nem a finomkodó egyiptomi eleganciát, hanem az igazi, férfias, tengerészes-légiós karaktert képviselte.
Mit szívtak Rejtő hősei és maga az Író?
Rejtő Jenő nyugat-európai bolyongásai során és regényeiben számos ikonikus korabeli márkát megörökített. Íme a regényeiben, különböző írásaiban megtalálható márkák, amikről képeket is találtam:
Forrás: worthpoint.com, dohanymuzeum.hu, eliebleu.com, cigarettespedia.com
A füst mögött rejtőző korszak
A cigaretta, a szivar és a pipa Rejtő Jenő világában tehát sokkal több volt egyszerű kelléknél. A kikötői kocsmák homályában felszálló kék füst, a sivatagi erődök kantinjaiban elszívott Caporalok vagy a pesti kávéházakban meggyújtott elegáns egyiptomi cigaretta mind-mind a kor hangulatának, a szereplők társadalmi státuszának és egyedi jellemének elválaszthatatlan része.
Amikor legközelebb fellapozunk egy Rejtő-regényt, és a főhős flegmán a szája sarkába illeszt egy szivarkát, gondoljunk arra: abban az egyetlen mozdulatban benne van az ipari forradalom világa, a háborús frontok bajtársiassága és az 1930-as évek utánozhatatlan, egzotikus életérzése.
NT