Bevezető
Mi köze lehet egy orosz hússalátának a cenzúrához?
Első pillantásra semmi. Rejtő Jenő egyik jól ismert poénjáról van szó:
„A Grand Hotel egyik asztalánál négy nemzetiség képviselője van jelen: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.”
A hatvanas években azonban, amikor a történet képregényváltozatban megjelent, a hússaláta eltűnt. A helyén bolgár gyümölcssaláta szerepelt.
Nem viccből. Nem félreértésből.
Hanem azért, mert valaki úgy gondolta: az „orosz” szó még egy étel nevében is kényes lehet.
Ez az apró átírás tökéletesen megmutatja, hogyan működött a cenzúra a Kádár-kori Magyarországon. Nem mindig tiltottak be könyveket. Néha csak egy szót cseréltek ki. Vagy hagyták, hogy a kézirat évekig porosodjon egy szerkesztőségi fiókban.
A cenzúra sokszor láthatatlan volt – mégis mindenhol jelen volt.
Cenzúra a Kádár-kori könyvekben és képregényekben
A cenzúráról sokan úgy gondolkodnak, mint egy piros ceruzás hivatalnokról, aki kihúz mondatokat a kéziratból. A magyarországi szocialista korszakban azonban a cenzúra gyakran ennél sokkal kevésbé látványos módon működött.
Volt, hogy nem tiltottak be könyveket. Nem húztak ki mondatokat. Egyszerűen csak vártak.
Kéziratok hevertek évekig szerkesztőségi fiókokban. Kiadások csúsztak. Egyes részek átíródtak, mások eltűntek. A rendszer nem mindig falakat épített az írók és az olvasók közé – inkább egy bonyolult labirintust.
A tiltólisták időszaka
A második világháború után a cenzúra kezdetben egészen nyílt formában jelent meg. Az 530/1945-ös kormányrendelet alapján bizottság állította össze azoknak a könyveknek a listáját, amelyeket fasisztának vagy szovjetellenesnek minősítettek.
A listán valóban szerepeltek szélső jobboldali és antiszemita kiadványok, de ugyanakkor olyan művek is áldozatul estek, amelyekben csupán kritikus hangon írtak a Szovjetunióról. A politikai hatalom számára ezek is elfogadhatatlannak számítottak.
A későbbi években, különösen a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett időszakban, a sajtó feletti kontroll még közvetlenebb lett. A pártlapok frissen kinyomtatott példányait először a pártvezetés kapta meg. Ha valamelyik cikk nem tetszett, leállították a nyomtatást, a szöveget kicseréltették, és nem ritkán eljárás indult a szerző vagy a szerkesztő ellen, aki olyant merészelt írni, ami nem tetszett a „népünk bölcs vezérének”
Forrás: Wikipédia
A három T rendszere
Az 1960-as évektől a cenzúra formája megváltozott. A nyílt tiltás helyét egy rugalmasabb – és sokszor nehezebben átlátható – rendszer vette át.
Ez volt a híres „három T”:
Tiltott – Tűrt – Támogatott, amelyet leginkább Aczél György kultúrpolitikájához szokás kötni.
- Támogatott művek: ideológiailag megfelelő, szocialista alkotások
- Tűrt művek: politikailag semleges vagy kevésbé problematikus könyvek
- Tiltott művek: a rendszerrel szemben kritikus írások
A rendszer azonban nem pusztán a kategóriák miatt volt hatékony. Az igazi ereje a bizonytalanságban rejlett.
Forrás: Wikipédia
Hogyan jutott el egy kézirat a nyomdáig?
Egy könyv megszületése több szűrőn ment keresztül.
1. Öncenzúra
Az író gyakran már az írás közben mérlegelte, mit lehet és mit nem. Sok szerző még a kézirat elkészülte előtt kihúzta a kockázatosnak gondolt mondatokat.
2. A kiadó szerkesztősége
A szerkesztők dönthettek úgy, hogy befogadják a művet – vagy egyszerűen halogatják. A kézirat évekig maradhatott egy fiókban.
3. Felsőbb jóváhagyás
Egyes könyvek esetében pártszintű jóváhagyásra is szükség volt.
4. Utolsó utáni pillanatban változtatás
A nyomdába került korrektúrázott, lektorált példányokból is eltűnhettek mondatok vagy teljes bekezdések, de akár át is íródhattak.
Ezeken kívül volt egy különösen hatékony módszer: a késleltetés. Ha egy könyvet nem akartak nyíltan betiltani, egyszerűen éveken át nem jelent meg.
Rejtő Jenő: a „kellemetlen” szerző
A cenzúra történetének egyik különös alakja Rejtő Jenő volt, aki P. Howard és Gibson Lavery néven is írta kalandregényeit.
Rejtő esetében a probléma nem elsősorban politikai volt. Inkább kulturális.
A szocialista kultúrpolitika lenézte a ponyvairodalmat és a kalandregényeket. Emiatt Rejtő művei hosszú ideig, egészen 1957-ig nem jelenhettek meg újra.
Amikor a hatvanas évektől végül ismét kiadták őket – például az Albatrosz-sorozatban –, az olvasók már nem teljesen az eredeti, első kiadásos szövegeket kapták.
Thuróczy Gergely, a PIM tudományos munkatársa, Rejtő kutató a regényekben közel háromszáz szövegeltérést talált az első kiadásokhoz képest. Egyes részek eltűntek, másokat átírtak. Generációk olvasták úgy Rejtőt, hogy valójában egy módosított változat került a kezükbe.
Amikor a cenzúra a képregényekbe is beszivárgott
A képregényekkel, mivel a rajzok és a szövegek külön-külön is hordozhattak üzeneteket, a szerkesztőknek sokszor még óvatosabban kellett bántak velük.
A legismertebb példa egy apró, de beszédes változtatás.
Rejtő A három testőr Afrikában című regényének elején az egyik jelenet így szól:
„A Grand Hotel egyik asztalánál négy nemzetiség képviselője van jelen: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.”
Amikor azonban a történet képregényváltozata megjelent a Füles rejtvénymagazinban 1966-ban – Korcsmáros Pál rajzaival és Cs. Horváth Tibor szövegével –, a mondat már így hangzott:
„…egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy bolgár gyümölcssaláta.”
Forrás: Füles rejtvénymagazin
A történet azonban itt még nem ér véget.
1966 júliusában a Ludas Matyi olvasói rovatában egy nyíregyházi olvasó levelet írt a szerkesztőségnek:
Miért lett az orosz hússalátából bolgár gyümölcssaláta?
Lehet, hogy a képregény szerzői jobban tudják, mint Rejtő?
Vagy talán úgy gondolták: saláta az saláta?
Forrás: Arcanum
A kérdésre a szerkesztőség soha nem válaszolt.
Pedig a levél írója valójában nagyon pontosan és bátran rátapintott a lényegre: a cenzúra néha egészen apró dolgokban mutatkozott meg.
A változtatás több újságban is ugyanígy jelent meg később: a Heves Megyei Népújságban, a Nógrádi Megyei Hírlapban, sőt még a jugoszláviai Magyar Szóban is.
Forrás: Arcanum
Mindez arra utal, hogy nem véletlen szerkesztési hibáról volt szó, hanem tudatos átírásról.
A cenzúra mint gondolkodásmód
A magyarországi cenzúra nem volt minden korszakban ugyanolyan.
A Rákosi-időszakban durva és közvetlen formában jelent meg. A Kádár-korban viszont finomabb lett – és talán éppen ezért hatékonyabb.
Az öncenzúra, a szerkesztői bizonytalanság, a kiadói halogatás mind hozzájárultak ahhoz, hogy a rendszer sokszor már azelőtt formálta az irodalmat, mielőtt egy mondat papírra került volna.
A „bolgár gyümölcssaláta” története ezért több mint egy furcsa szerkesztési döntés. Szinte jelképe annak, hogyan működött a korszak kulturális rendszere.
Hiszen az „orosz hússaláta” eredetileg csupán egy vicc volt Rejtőnél.
A cenzúra mégis politikát látott benne – és átírta.
Az olvasók pedig hosszú ideig nem is tudták, hogy amit olvasnak, az már nem teljesen ugyanaz a szöveg, amelyet Rejtő Jenő egykor papírra vetett.
Talán Rejtő Jenő élvezte volna a legjobban ezt az egészet. Hiszen az ő világában a legabszurdabb dolgok történnek – csak éppen a valóság néha még abszurdabb volt.
NT